Főoldal Rólunk Ultrahang Szülészet Nőgyógyászat Kapcsolat
Myoma Inkontinencia Hycosy vizsgálat Down-kór Jó tudni Galéria

A női nemi szervek

Testünk felépítésének és működésének ismerete elengedhetetlen fontosságú ahhoz, hogy megőrizzük egészségünket, és időben észleljük a betegségek kialakulását. Minden nő számára alapvető lenne, hogy ismerje nemi szervének felépítését. A valóság azonban az, hogy sokan szégyenletes dolognak tartják alaposan megnézni, megvizsgálni magukat és így mivel a férfiakkal ellentétben a női nemi szervek rejtetten találhatók, sokan iskolázottságtól függetlenül az alapvető ismeretekkel sem rendelkeznek testüknek ezen részéről. Havonta javasolt a szeméremtest (és az emlők) önvizsgálata, aminek kivitelezése legegyszerűbben tükör segítségével valósítható meg.

A szeméremdomb

A nőies alkat egyik jellegzetessége a szeméremcsont felett található zsírpárna, melyet pubertást követően háromszög alakú, felül vízszintes vonallal lezárt, úgynevezett nőies típusú szőrzet borít. A köldök irányába felhúzódó szőrzet férfias típusú hormonok túltermelődését jelezheti. A szeméremdombon, a bőrben faggyú és verejtékmirigyek találhatók.
Valamennyi nemi szervről, így a szeméremdombról is elmondható, hogy szexuális hormonok szabályozás alatt áll. A női életciklus során ezen hormonhatásokra változik meg a zsírpárna mérete, a szőrszálak vastagsága, a mirigyek által termelt váladékok összetétele.

Nagy szeméremajkak

Megkülönböztetünk kis és nagy szeméremajkakat. A nagy szeméremajkak zárt combok mellett általában fedik a kisajkakat, a csiklót, és a hüvelybemenetet. Alakjuk és méretük egyénenként változó, a két oldalon különbözők lehetnek egymástól. Pubertást követően a nagyajkakat szőrzet borítja. A felszínes zsírréteg alatt a péniszhez hasonló, ám működésében attól jóval elmaradó barlangos testek találhatók, melyek szexuális izgalom alkalmával kissé megduzzadnak. Szövetük nemi hormonokra elsősorban az ösztrogénre érzékeny, a pubertás illetve a változókor során méretük és hámjuk az ösztrogén hatására illetve annak hiánya következtében megváltozik.

Kis szeméremajkak

A nagyajkak között és azok által általában fedetten, a csiklótól induló, a hüvelybemenetet körülvevő bőrredők. Gyakran előfordul, hogy a nagyajkak között zárt combok mellett is előtűnnek, ami egyeseket zavar, de ez teljesen normális változat.
Szőrtüszőket, zsírszövetet nem tartalmaznak. Alakjuk, méretük és felszínük változatos, színük rózsaszíntől sötét barnáig változhat. Színüket a bőrszínen kívül hormonhatás is befolyásolja, hasonlóan a mellbimbókhoz, a terhesség alatt szintén erősen pigmentálttá, sötétté válhatnak.

Csikló

A kisajkak elülső találkozásánál található, borsónyitól ujjbegynyi méretűig változó, igen érzékeny szerv, mely fejlődéstanilag a pénisznek felel meg. Szerepe a nemi aktus során a megfelelő szexuális izgalom és az orgazmus elérésében van. A péniszhez hasonlóan barlangos testekből épül fel, melyekben a vérkeringés szexuális izgalom hatására megváltozik, nagy mennyiségű vér gyűlik meg bennük, aminek következtében a csikló megduzzad. A duzzadás-merevedés mértéke természetesen jelentősen kisebb a péniszénél.

Hüvelybemenet, vagy hüvelycsarnok

A kis szeméremajkak által körülvett terület, melynek alapját a szűzhártya képezi. Felszínét nyálkahártya borítja, melyet számos mirigy váladéka nedvesít. Elülső részében, a csikló alatt található a húgycső nyílása, közvetlenül mögötte, fiatalkorban a szűzhártyától részben fedetten a hüvely nyílik. Szexuális izgalom hatására a nagyajkak hátsó harmadában lévő Bartholin mirigyekből nagy mennyiségű síkos váladék választódik ki erre a területre, ami a hímvessző behatolását  segíti elő.

Szűzhártya

A szűzhártya gyermekkorban a hüvelybemenet peremén húzódó vékony hártya, mely részben eltakarja a hüvelyt. Felnőtt korban ennek a hártyának maradványai gyűrűszerű képletet alkotnak.

Medence

A medence egy csontos kötőszövetes gyűrű, mely összekötetést teremt a gerinc és a végtagok között. A medencét lefelé a medencefenék izom lemeze, valamint, a felszínes és a mély gátizomzat zárja le. Ezek az izmos lemezek rögzítik a végbél- és húgycsőnyílást, a hüvelyt, és a szeméremtestet a megfelelő helyzetben. Részt vesznek a széklet és vizeletürítésben és a szexuális életben. Épségük és izomerejük rendkívül fontos ezen funkciók zavartalan működéséhez. Több nőgyógyászati kórkép oka ezeknek az izmoknak a megnyúlása, sérülése, fokozott alaptónusa, vagy gyengült izomereje.

Gát

A szeméremtest és a végbélnyílás között lévő izmos területet nevezzük a szorosabb értelemben vett gátnak, mely a medencefenék izmainak központi része.

A hüvely

A hüvely 9-12 cm hosszú, izmos falú cső, nyílása a két kisaljak közötti hüvelycsarnokban van. Falait, melyek normál állapotban összefekszenek, redőzött nyálkahártya (többrétegű el nem szarusodó laphám) béleli. Redőzöttségének, rugalmas kötőszöveti rostjainak és simaizomszövetének köszönhetően a hüvely igen tágulékony szerv. Közösüléskor befogadja a hímvesszőt, szüléskor pedig, az átlagosan 32 cm kerületű magzati koponya méretére is könnyedén kitágul. A hüvely, álló helyzetben felfelé és hátrafelé irányul. Felülről csatlakozik hozzá a méhnyak, ami speciális, a méhtesttől eltérő szerkezettel és feladatokkal rendelkezik. Állományát kisebb részben simaizom, jelentősebb részben kötőszöveti rostok alkotják. Álló helyzetben közel függőleges, alsó harmada a hüvelyben található, ezt a részét méhszájnak nevezzük, felső kétharmada a hüvely felett helyezkedik el. A rostos henger közepén a nyakcsatorna van, melynek külső nyílása a méhszáj közepén található. (Méhnyakrák szűrésekor az orvos erről a területről, a méhszáj ajkairól és a méhszájnyílásból vesz mintát.) A nyakcsatorna összeköttetést biztosít a méhűr és a hüvely között, falát mirigyhám borítja. A mirigyek váladéka sűrű, nyúlós, megakadályozza a kórokozók feljutását a hüvelyből a steril méhüregbe, peteérés idején a összetétele megváltozik, hígabbá válik, így a hímivarsejtek akadálytalanul átjutnak rajta.

Hüvelyváladék

A hüvely nyálkahártyájában mirigyek nem találhatók. A hüvelyben található váladék több helyről, részben a hüvelyhámon átszűrődő nedvekből, jelentős részben a nyakcsatorna mirigyei által termelt, nyúlós, áttetsző váladékból, kisebb részben a petevezetékek és a méhnyálkahártya mirigysejtjei által termelt váladékokból származik. Mennyisége és összetétele hormonhatásoktól függően, életkorral, menstruációs ciklussal, terhességben változik. Kémhatása termékeny korú nőben savas, (pH 3,8-4,2), a menarche előtt és menopausa után a bőrre jellemző pH 5,8 érték körül alakul. Szexuális aktus alkalmával a hüvelybemenet síkosságát a nagyajkak hátsó harmadában elhelyezkedő Bartholin mirigy biztosítja.
A hüvelyváladék nemcsak folyadék, hanem számos sejtes elemet, lesodródott hámsejteket, baktériumokat és gombákat is tartalmaz. A hüvely normál flórája 5-10 különféle baktériumból és alacsony csíraszámban néhány gombafajból áll. A hüvelyflóra baktériumai megakadályozzák kórokozó baktériumok és gombák megtelepedését, illetve elszaporodását. A legfontosabb baktérium a Lactobacillus acidophilus (vagy tejsav baktérium), mely termékeny korú nőkben a legnagyobb csíraszámú tagja a hüvelyflórának. A hüvelyhám által termelt szénhidrát molekulákat tejsavvá alakítja át, ami biztosítja a hüvely savas kémhatását és védekező képességét. A szénhidrát ösztrogén hormon hatására termelődik, így pubertás előtt és a változó kort követően, amikor ösztogén nem, vagy lényegesen kisebb mennyiségben termelődik, Lactobacillusok nem találhatók a hüvelyben. Mivel a tejsav az egyik legfontosabb ”védekező eszköze” a hüvelynek, ennek hiánya jelentősen érzékenyebbé teszi a hüvelyt a kórokozó baktériumok és gombák elszaporodásával szemben. Termékeny korú nőkben a Lactobacillusok számának csökkenését leggyakrabban antibiotikum szedés okozza, aminek mellékhatásaként gyakran gombás panaszok alakulnak ki.

A méh

A méh körtéhez hasonló alakú, izmos, üreges szerv. Méhnyakból és méhtestből áll, melyhez felső pólusánál, két oldalról a petevezetékek csatlakoznak. (A méhnyak felépítését és funkcióját lásd feljebb). A méhtest álló helyzetben az esetek többségében mell felé dől, ráfekszik a hólyagra, azonban viszonylag gyakori az egyenesen álló, kiegyenesedett és hátra hajló formája is. Ezek normál változatoknak tekintendők, panaszt általában nem okoznak. A méh helyzetét a méh szalagok és a  medencefenék izomzata biztosítja. Amennyiben a méh függesztő rostok, izmok  meggyengülnek, a méh megsüllyed, vizelési, székelési problémák, hüvelyi kellemetlenség érzet és szexuális panaszok alakulnak ki.
A méhtest fala vaskos simaizomszövet, üregét hormonális hatásra, havonta ciklusosan megújuló és menstruációs vérzés formájában lelökődő nyálkahártya borítja. A méhűr csak virtuális üreg, hiszen falai nem terhes állapotban összefekszenek. Mérete terhesség alatt bámulatos mértékben, megnő, szülést követően, pedig néhány hét leforgása alatt közel eredeti méretére húzódik össze.  

 Petevezetékek

A petevezetékek a méhtest sarkai felől a petefészkek irányába futó vékony, kürt alakú szervek. Falukat simaizom alkotja, csatornájukat csillószőrös hengerhám béleli. Feladatuk a hímivarsejtek útjának biztosítása a petesejthez, és a megtermékenyített petesejt, a zigóta eljuttatása a méhűrbe. Amennyiben funkciójuk fertőzések, gyulladások vagy egyéb betegség által károsodik, meddőség, vagy méhen kívüli terhesség alakulhat ki.

A petefészkek

A petefészkek a kismedencében, a petevezetékek közelében elhelyezkedő, szilványi ivarszervek. Feladatuk hormonok és petesejtek termelése. Működésük az agyalapi mirigy által termelt hormonok szabályozása alatt áll. Ösztrogént, progeszteront és androgén hormonokat termelnek. Pubertástól a változó korig havi ciklusossággal petesejtek érésének bonyolult folyamata zajlik kéregállományukban. A petefészkekben havonta általában egy petesejt érik meg, hogy melyik oldalon, az véletlenszerűen változó. A petesejtek elégtelen érésének következtében cysták jöhetnek létre, melyek néhány ciklus alatt általában felszívódnak. Ilyen funkcionális, vagyis elégtelen működés következtében kialakult cystája a legtöbb nőnek élete során legalább egyszer van, panaszt változó mértékben okoz, sokszor észrevétlen marad.
A petefészkek által termelt hormonok alakítják ki a pubertás során a másodlagos nemi jelleget, a nőkre jellegzetes szőrzetet, a zsírpárnákat, az emlők megnagyobbodását, és biztosítják a nemi szervek szabályos, ciklusos működését.


Med4You
Szülészeti, nőgyógyászati és ultrahang magánrendelő
1073 Budapest, Erzsébet körút 51. mfsz. 4.


Oldal elejére

Webdesign - Szenyán Ildikó 2009