Szülés után
Időnként előfordul, hogy a babával hazatérve a kórházból, nem az a földöntúli boldogság keríti hatalmába a mamát, mint amire számított, mint amit (kimondva, kimondatlanul) elvárnak tőle. A legtöbben ilyen esetben azt a hibát követik el, ami csak tovább ront a helyzeten: minden körülmények közt igyekeznek megfelelni.
Persze helyesebb, ha úgy fogalmazunk: olyan erős a környezet elvárása, hogy inkább úgy tesznek, mintha megfelelnének, erőlködnek, amitől egyre rosszabbul érzik magukat. Kétségtelenül nehéz kimondani: “Nem, most nem boldogságot érzek. Leginkább csak fáradtságot, bizonytalanságot, félelmet, csalódottságot, mert majd minden felszedett deka rajtam maradt, mert a kisbaba többet sír, mint amire számítottam, mert nem érzem magam vonzónak, mert fájdalmaim vannak. Mert nem hagynak a nagymamák békén, mert többé senki nem kérdi: én hogy vagyok, mindenki a babával van elfoglalva.”
Lelki problémák
Nem a szülés utáni depresszióról van szó, az ennél jóval erősebb, hormonháztartáson alapuló változás a szervezetben, a pszichében. Csak a “normális” reakciók egyikéről beszélünk, amikor a mama nem sírdogál egész nap, csak akkor vesz rajta erőt a szomorúság, amikor a baba még mindig csak sír és sír, pedig már megetette, megitatta, tisztába tette. Csak mikor előveszi régi ruháit vagy mikor esetleg a férje tíz perccel később ér haza a munkahelyéről, mint szokott.
Mit tehet a kismama, ha ilyen lelkiállapotba kerül? Mindenképpen hasznos, ha végiggondolja, mi okozhatja levertségét, mitől érezné jobban magát. Néha csodákat tehet egy egyszerű bevásárlás a baba nélkül. Elképzelhető, az is, hogy ha egyszer végig tudja aludni az éjszakát, máris minden gondja megszűnik. Lehet, hogy naponta fél óra napozás megoldja a problémát. Az sem meglepő, ha kiderül: féltékenysége aggasztja, amit nem mer kimondani, mert maga is nevetségesnek érzi. Elképzelhető, hogy a lehetséges okok feltérképezése, megfogalmazása önmagában is jelentős javulást eredményez. Ha nem így történik, legegyszerűbb, ha a fiatal anyuka megosztja a védőnővel problémáit. Tőlük kell a legkevésbé “félni”, hiszen ők pontosan ismerik ezt az állapotot, és ami ennél még fontosabb: ők valószínűleg meg tudják állapítani: normális-e a reakció vagy ennél már tovább mutat a tünet – szükséges-e orvosi beavatkozás vagy elég néhány biztató, nyugtató szó. A kapcsolat további alakulása szempontjából fontos, hogy az ifjú asszony a párjával is beszélgessen problémáiról.
A szülés utáni időszakban különös jelentősége van a társas kapcsolatoknak. Ha a mama egész nap otthon ül, természetes, hogy alig várja párját, hogy elmesélhesse: mit tanult a baba, milyen új dolgokat produkált, menynyit aludt, evett stb. Közben pedig lehet, hogy férje arra vár, végre leülhessen, kiolvashassa nyugodtan az újságot, amire egész nap nem ért rá.
A kisbabás anyukáknak nem kell magányosnak lenniük: sőt, minél tartalmasabb baráti, rokoni kapcsolatai vannak, annál harmonikusabb lehet házassága is. Ebben az időszakban nem árt tudatosan alakítani a kapcsolatokat – ápolni a régieket, és kialakítani új barátságokat. Séta közben vagy az egészséges rendelésen találhat a mama hasonló gondolkodású anyukákat, de a helyi baba-mama klubot is érdemes legalább egyszer meglátogatni.
Megéri tanulni
Végezetül, de talán nem utolsósorban: nem árt, ha tudják, ma már a gyesen lévő anyukáknak a felsőoktatásért nem kell fizetniük. Első-, másod- vagy akár harmad-diplomájuk is ingyen van, rájuk nem vonatkoznak a tandíjak. Ez akár több százezer forintos megtakarítást is jelenthet szemeszterenként.
A levelező tagozat megoldható akár kisgyermek mellett is, hiszen hetente csak egyszer-kétszer kell néhány órát az iskolában tölteni. Ha már nem anyatejes a baba, ez valószínűleg némi családi áldozatvállalás árán megoldható és a jövő szempontjából jó befektetésnek tűnhet.
Forrás: Baba Magazin