A méh myomáiról
A méh myomás elváltozása a női szervezet leggyakrabban előforduló jóindulatú daganata. A myomák alapvetően simaizomból felépülő jóindulatú elváltozások, a termékeny éveiben levő nők közel egyharmadában találkozhatunk velük. Szerencsére többségük nem okoz tünetet.
Számuk, nagyságuk és elhelyezkedésük változó, bedomboríthatják a méhűrt, vagy abban növekedhetnek, lehetnek a méhfalban, vagy azon kívül kisebb-nagyobb kocsányon ülhetnek. Döntően elhelyezkedésük és nagyságuk függvényében okoznak panaszokat, tüneteket. Sokszor a nagyobb, méh felszínén növekvő myoma nem okoz panaszokat, az apró, méhüreget bedomborító vagy a méhűrben növekedő myoma pedig meddőséghez vagy vetéléshez vezet.
Keletkezésük pontos oka jelenleg is ismeretlen. Kialakulásuk hátterében hormonális és genetikai tényezőket feltételeznek. Közismert, hogy 40 év körüli hölgyeknél gyakrabban találkozunk velük, a változókor után, pedig többségük sorvad. Ezen kívül számos esetben kimutatható az un. családi halmozódás is.
Elhelyezkedésük alapján megkülönböztetünk a méh üregében növekvő (intracavitalis), a méh üregéhez közel lévő (submucosus), a méh falában elhelyezkedő (intramuralis), a méh felszínén növekvő (subserosus), valamints kocsányon üllő (peduncularis) myomákat.
Többségüket nőgyógyászati vizsgálat során észleljük, egyszerű tapintási módszerrel (a tapintási lelet nagyban függ a myoma elhelyezkedésétől és méretétől). Ennek ellenére, bizonyos esetekben csak ultrahangvizsgálattal vagy egyéb vizsgálómódszerrel ismerhetőek fel.
Nagy általánosságban elmondható, hogy minden myomaféleség helyzete, mérete és konzisztenciája legjobban nőgyógyászati hüvelyi vagy hasi ultrahangvizsgálattal vizsgálható és diagnosztizálható.
A kórisme felállításában időnként hasznos lehet az un. kontrasztanyagos méhűr- és petevezeték átjárhatósági ultrahangvizsgálat (HYCOSY) is, azáltal, hogy a méhűrbe fecskendezett kontrasztanyag annak belfelszínét jól kirajzolja, így lehetővé válik az amúgy nehezen észrevehető, kisebb myomák kimutatása is.
A myomák elhelyezkedésük, nagyságuk és az általuk okozott panaszok függvényében igényelnek kezelést. Többségük nem idéz elő panaszokat, sokszor csupán az elvégzett nőgyógyászati- vagy ultrahangvizsgálat során kerülnek felismerésre.
Kezelésük elsősorban elhelyezkedésük, nagyságuk függvényében, vagy növekedésükben bekövetkező gyors változás esetében, illetve panaszok kialakulásakor indokolt.
A myomák által okozott panaszok igen változatosak, egyidejűleg több panaszt is okozhatnak. A leggyakrabban előforduló panaszok a következők: alhasi fájdalom, nyomásérzés, vérzési zavarok, a környező szervek kompressziója (húgyhólyag, végbél, stb.) révén vizelési-, székelési panaszok.
Vannak olyan esetek, amikor a myoma nem okoz érezhető panaszokat, viszont elhelyezkedése miatt meddősség vagy sorozatos vetélések alakulnak ki. Akár érezhető-, akár meddőségi panaszok vagy vetélés miatt történt kivizsgálás során észlelt myoma kezelést igényel.
Napjainkban több kezelési módszer is rendelkezésre áll. A kezelési módszereket két nagy csoportba lehet osztani: sebészi- és gyógyszeres kezelés.
Sajnos a sebészi kezelés alatt sokan a méh eltávolítását értik, holott ez egyáltalán nincs így! Számos olyan műtéti technika ismert, amelyekkel a myoma vagy a myomák eltávolíthatók anélkül, hogy a méhet ki kellene venni, így a méh ily módon megmenthető. A myoma eltávolításának műtéti technikája régóta ismert, már az 1930-as években is végeztek myoma eltávolítást és valószínűleg ma is igaz a megállapítása, miszerint ez a fajta műtét elvégzése nagyobb sebészi teljesítmény, mint a méh eltávolításáé és sem a myomák száma, sem nagysága nem lehet akadály egy tapasztalt nőgyógyász számára. A szervkímélő műtéti technika, a műtét módjának kiválasztása mindig egyénre szabott, függ a myoma nagyságától elhelyezkedésétől, a páciens általános állapotától, stb. A leggyakrabban alkalmazott műtéti eljárás a nyitott hasi műtét és a hastükrözés (laparoscopia), amelyek során a myoma(ák) eltávolíthatók. A méh megmentésével a reproduktív képesség megmenthető, sőt nem egy esetben ez ad esélyt a korábban meddőségi panaszokkal küzdő nőnek, hogy gyermeke lehessen. A myoma eltávolítást követő fogamzási arány igen jó (50-70%). Fontos kiemelni, hogy azokban az esetekben, amikor a páciens már nem kíván terhességet, mégis ragaszkodik a méhéhez, mert lelkileg megviselné a csonkolás tudata, szintén támogatandó a myoma eltávolítás és a méh megmentése.
A hasi úton végezhető műtétek mellett, a kisebb, méhüreget bedomborító, vagy abban növekvő myomák méhtükrözéssel (hysteroscopia) útján is eltávolíthatók.
A sebészi kezelésen kívül ma már léteznek olyan gyógyszerek, amelyek alkalmazásával a myomás megbetegedés által okozott panaszok enyhíthetők, vagy megszüntethetők, a myoma méretében csökkenés érhető el, így az érintett beteg életminősége jelentősen javítható. Azon betegek számára, akik el kívánják kerülni az esetleges műtéti kezelést, a gyógyszere terápia választható alternatívát jelent. A már hazánkban is forgalomba lévő gyógyszer segítségével ezek a hatások elérhetőek, több klinikai tanulmány is bizonyítja a gyógyszer megfelelő hatékonyságát. Más szempontból nézve a gyógyszeres kezelés előnyös lehet olyan esetekben is, ahol a myomák mérete miatt az alkalmazott gyógyszeres terápiát követően a sebészeti beavatkozás is könnyebben kivitelezhető.
Összefoglalva kiemelendő, hogy a myomák kezelésében több olyan megoldás is létezik, amelyek segítségével a méh megmenthető, ezáltal a fogamzó képesség megmarad, nem beszélve a méh elvesztéséből fakadó esetleges pszichés trauma elkerüléséről. A műtéti megoldások mellett ma már itthon is elérhető olyan gyógyszer, amely segítségével a myoma által okozott tünetek és panaszok enyhíthetők, sőt megszüntethetők, valamint a myoma méretében csökkenés érhető el. Mindezek tükrében a páciensek megfelelő tájékoztatása, a korrekt kivizsgálás és a személyre szabott kezelési terv felépítése rendkívüli szerepet játszik a nők testi és lelki egészségének megőrzésében.