Császármetszés (Sectio caesarea)
A császármetszés alkalmazása akkor van szükség, amikor a természetes módon való szülés az anya vagy a magzat életét, egészségét veszélyezteti. A császármetszés lényege, hogy a születendő magzatot a természetes szülő utak megkerülésével, a hasfal és a méh megnyitása révén hozzuk világra.
A császármetszés jelentős múltra tekint vissza, azonban pontos eredetét ma sem tudjuk biztosan. A műtét homályos leírása már az ókori leletekben is szerepel. Mai tudásunk szerint elsőként Numa Pompilius (i.e. 715-672) második római királytól származik a császármetszés első törvényes szabályozása (“Lex regia”), amely szerint haldokló, vagy elhalt terhes méhéből has-metszéssel ki kell emelni a magzatot, és a magzat halála esetén külön kell őt eltemetni. Ilyen módon született halott anyjából történt kiemelés révén Scipio Cornelius Africanus (i.e.235- 183) római császár, és a feltételezések szerint Julius Caesar (i.e. 100- 44) is. Azt, hogy a műtét az elnevezését – “sectio caesarea” – az első császári törvényről, vagy Julius Caesarról kapta, ma sem tudjuk biztosan.
Hosszú évszázadokig a műtét anyai halálozása csaknem 100%-os volt.
Új korszakot nyitott a szülészet és az egész orvostudomány történetében Semmelweis Ignác (1818-1865) zseniális felismerése, az asepsis-antisepsis elvének gyakorlati elterjedése. A császármetszés anyai halálozása is jelentősen lecsökkent.
Az első sikeres császármetszést, amelynek kapcsán anya és újszülöttje is élve hagyták el a klinikát, hazánkban Tauffer Vilmos (1851-1934) végezte 1890-ben.
Az antibiotikumok felfedezése és gyakorlati alkalmazása, a transfúzió és a korszerű anaesthesia bevezetése lehetővé tette, hogy a császármetszés anyai kockázata minimálisra csökkent. Ennek köszönhetően a császármetszés már a megszületendő magzat érdekében is elvégezhetővé vált.
Napjainkban a császármetszés igen elterjed műtéti forma, azonban ma sem mondhatjuk, hogy a császármetszés veszélytelen műtét. Minden igyekezetünk ellenére császármetszés után jelentősen gyakrabban fordulnak elő szövődmények, mint szövődménymentes hüvelyi szülések után.
Hogyan zajlik a császármetszés?
A császármetszést az esetek túlnyomó részében gerinc (spinális) vagy gerincközeli (epidurális) érzéstelenítésben, ritkában altatásban történik (az érzéstelenítésről az altatóorvos (aneszteziológus) külön felvilágosítást ad a kismamának). A spinális érzéstelenítés előnye, hogy altatószer nem jut a magzatba, valamint a szülő nő éberen, párja jelenlétében részese a születés élményének, megérintheti, kézbe veheti újszülöttjét már a műtét során is.
A műtétet megelőzően a hasfal bőrét kellően fertőtlenítjük (hasonlóképpen a szeméremrést és hüvelyt), a húgyhólyagba katétert vezetünk, majd a hasfalon közvetlenül a szeméremszőrzet felett vízszintes metszést ejtünk (ritkábban végzünk alsó hosszanti – függőleges metszést). Ezután a hasfalat rétegenként megnyitjuk, a húgyhólyagot óvatosan letoljuk és a méhen ejtett haránt metszésen keresztül óvatosan világra segítjük a magzatot, akit a köldökzsinór átvágása után átadunk a jelenlévő Gyermekgyógyásznak (Neonatológus). Ezt követően következik a méhlepény (placenta) leválasztása és eltávolítása, a méh üregének ellenőrzése és fertőtlenítése, majd a méhen ejtett metszés sebvonalainak egyeztetése. Végül a hasüreg átöblítését követően a hasfal rétegeit egyenként varratokkal bezárjuk, az izombőnye felé vékony cső kerül behelyezésre (drén), hogy rajta keresztül a keletkezett sebváladék távozzon.
A császármetszést követően műtét utáni őrzőben történik a megfigyelés (kb. 12-24 óra), majd az édesanya újszülöttével közösen a közös gyermekágyra kerül.
Fontos, hogy fürdés, zuhanyozás közben a bekötött sebet ne érje víz, az ne ázzon le.
Milyen szövődmények fordulhatnak elő?
A műtét alatt és után a legnagyobb gondosság ellenére is felléphetnek szövődmények, amelyek szerencsére viszonylag ritkán fordulnak elő.