A születés nagy pillanata
A leendő szülők – főleg az első babát várók – egyik legfontosabb kérdése, hogy mikor kell elindulni a szülészetre. A kismamák attól félnek, hogy nem ismerik fel a kellő pillanatot, míg az apukák attól, hogy gyermekük félúton a kórház felé látja meg a napvilágot.
A születés szabályszerűen 266 nappal a megtermékenyülés után történik, előtte néhány héttel a magzat fejjel lefelé fordul. A valóságban azonban lehetetlen teljes pontossággal előre kiszámítani a vajúdás megindulásának időpontját.
Figyelmeztető jelek
Egy-három nappal a szülés előtt az anya hüvelyéből szürkés színű, vérrel kevert nyákos massza távozik, a nyákdugó. A méhnyak által termelt nyákból áll, ami a terhesség alatt a progeszteron hatására megvastagodik, hogy megvédje a fertőzésektől a méh üregét. A nyákdugó elvesztése csak azt jelzi, hogy az anya teste készülődik a szülésre, semmi értelme tehát azonnal a szülészetre rohanni. A nyákdugó néha csak a magzatvíz elvesztésének pillanatában vagy a méhszáj kitágulása során, észrevétlenül távozik az anya testéből.
A gyermek tömege túlfeszíti a méhet és megkezdődnek az első összehúzódások. A méhnyak felpuhul, elsimul. A méhösszehúzódások az oxytocin és a prosztaglandinok hatására egyre gyakoribbak lesznek. Ekkor még a terhesség alatti összehúzódásokra hasonlítanak. Ez az első szakasz a méhnyak tágulásának ideje, amely átlagosan 8-12 óra. A vajúdás első jelei a magzatvíz elvesztése vagy a méhgörcsök jelentkezése. A magzatvíz elfolyása rendszerint olyan érzés az anyának, mintha hirtelen meleg, tiszta folyadék öntené el. Mindig többnek tűnik, de a valóságban ritkán lépi túl egy pohár űrtartalmát. A magzatvízburok megrepedése akaratlan, kiszámíthatatlan, fájdalommentes és nincs összehangolva a görcsökkel, amelyek néha rögtön a magzatburok megrepedése után, néha csak néhány órával később jelentkeznek. A repedés nem mindig egyértelmű, ha a magzatburok magasan reped, a szivárgás tévesen folyásnak vagy vizeletcsepegésnek is vélhető. Akárhogyan is történik, az anyának azonnal el kell indulnia a szülészetre, kerülnie kell a sok járkálást, és ilyenkor már a fürdőtől is el kell tekinteni. Az azonnali indulás még inkább szükséges, ha a folyadék sárgás vagy zöldes színű. A szülészetre érkezéskor a folyadékból mintát vesznek, hogy kiderítsék egy esetleges kórokozó jelenlétét. A magzatvíz zöldes színe azt jelzi, hogy a gyermek magzati székletet (meconium) ürített, aminek oka oxigénhiány is lehet, ilyenkor gyorsan kell cselekedni.
A vajúdás idején a méh izomzata összehúzódik. A görcsök nem mindenkinél egyformán alakulnak ki: lehetnek fájdalmasak rögtön a vajúdás kezdetén, vagy éppen ellenkezőleg, fokozatosan válnak fájdalmassá. Az idő múlásával a görcsök egyre gyakrabban, rendszeresebben és erőteljesebben jelentkeznek. Olyan érzés, mint egy körkörös hullám, mely a derék aljából indul ki és övként szorítja át a hasat, de jelentkezhet tűszúrásszerűen is.
A tágulás
A tágulási szakasz, a méhnyak megrövidülése (“felszedődése”) és kitágulása, az először szülő nőknél átlagosan 10 óráig, a többedszer szülőknél 4,5 óráig tart. Az összehúzódások ritmusossá, erőteljesebbé válnak. A méh megkeményedik, eleinte átlagosan 15-20 percenként 15 másodpercre, majd 10-12 percenként 30 másodpercre. Az összehúzódások hatása kettős: felszedik és tágítják a méhnyakat, és a gyermeket a medence felé nyomják.
Az egy-két órától akár 20 óráig is tartó időszak alatt a méhösszehúzódások hatására a méhnyak fokozatosan 4, majd 8 centiméteres átmérőig tágul. Ha a magzatburok nem reped meg magától, a szülészorvos repeszti meg. Ebben az időszakban a kb. 1 percig tartó fájások 4-5 percenként jelentkeznek. Sok szülészeten fekvő helyzetet kényszerítenek a kismamára, pedig sokan ösztönösen érzik, hogy az álló vagy ülő testhelyzet előnyösebb lenne a számukra ebben az időszakban. A függőleges testhelyzet segít a magzatnak megtalálni az útját, a súlya megkönnyíti a leereszkedést, míg fejének nyomása gyorsítja a tágulást. A kismama, ha részt vett szülés előtti felkészítésen, alkalmazhatja a tanultakat: a fájás közeledtekor lélegezzen be egy jó nagyot, majd lassan lélegezzen ki, mintha csendben el akarna fújni egy kitartóan égő gyertyát. Egyidejűleg lazítsa el a hasizmait és a gátizmokat. Ily módon kell kivárni a görcs csúcspontját (kb. 10-20 másodperc), majd fokozatosan elengedni magát.
A tágulás előrehaladtával a méhszáj eléri a 8 centiméteres átmérőt. Néha szinte teljesen eltűnik, de még marad egy kicsi perem, amely magától vagy a szülést levezető segítségével feltolható. A nyomási inger ilyenkor már erőteljes, de a kismama még nem engedhet neki, mert az erőfeszítéstől elszakadhatnak a méhszáj rostjai, amelyeket a fokozatos tágulás addig megkímélt.
A tágulási szakban az anyának szüksége lehet gyógyszeres segítségre is: görcsoldókra a méhnyak felpuhítására, oxytocinra a méhösszehúzódások szabályozására és erősí-tésére, cukorinfúzióra az energia biztosításához, mivel a gyomornak üresnek kell lennie egy esetleges altatás miatt.
A kitolási szakasz
Amikor a méhszáj maximálisan kitágult, azaz eltűnt, a baba feje átjut a medencebemeneten, a hüvelybe hatol, utat tört magának a csontos medencén, majd annak lágy részén át egészen a szeméremnyílásig. A medence bemenete, a felső szoros, nagyjából szív alakú. A gyermek fejének úgy kell fordulnia, hogy koponyacsontjának nyílvarrata egybeessék a medence legnagyobb átmérőjével. Ahhoz, hogy a gyermek feje átjusson a medence bemenetén, idomulnia kell a csontszoroshoz: fejének hajlékonysága lehetővé teszi, hogy állát a melléhez szorítsa, és miután a koponyacsontok sincsenek még összeforrva, a varratok és a kutacsok révén a fej képes a medence formájához igazodni. Ezért a picik néha elnyújtott fejformával jönnek a világra, de ez a kis “szépséghiba” 24-48 óra alatt magától is eltűnik. A gyermek előrehaladásának a medencében három fázisa van attól függően, hogy hol tart az anyai medencében: magas, középső és alsó rész. Az utolsó szakasz a szeméremcsont magasságának felel meg, ekkor a gyermek megszületése már nagyon közeli. Az előrehaladás közben a gyermek forog a szűk csatorna átmérőjének megfelelően.
A magzat útját a szülőcsatornában az akaratlan méhösszehúzódások és az akaratlagos nyomások irányítják. A kitolás az első szülésnél kb. fél-egy óráig, ismételten szülőknél 20-30 percig tart. A magzatmáz és a magzatvíz nedvesíti be az utat. Először a koponyatető jelenik meg a szeméremrésben, elődomborítva a gátat, aztán a fej is kibújik. Ha a gyerek túl hosszan megáll a hüvelyben, vagy a nagyajkak beszakadnak, helyi érzéstelenítésben gátmetszést végeznek, amit a szülés végén össze is varrnak. Ez a beavatkozás megakadályoz egy olyan rosszul irányított szakadást, ami később vizelet-visszatartási zavarhoz vezethet.
Nézzen meg egy kisfilmet a szülés pillanatairól a képre kattintva:
Az élet első pillanatai
A gyermek tüdejét a felsírás pillanatában levegő tölti meg. Az a gyermek is kitűnő állapotban lehet, aki nem kezd el rögtön sírni. Az első légvételeket gyakran segíti, ha a baba orrát, száját szondával leszívják, megszüntetve eldugulását. A mellkas és a tüdő léghólyagjai kitágulnak. A vér megtölti az ütőereket, a keringés elindul. Ezzel egy időben a köldökzsnór erei elzáródnak, majd később elsorvadnak. A Botallo-vezeték (amin keresztül a vér a köldökzsinórból a szívbe érkezett) bezáródik. A köldökzsinór nem pulzál többé, lekötik és elvágják, rövid csonkot hagyva, ami leszárad és leesik a követkőző napokban
A szülés után
A frissen szült anyának pihennie kell. A gátizmoknak a szülés után időre és megfelelő tornagyakorlatokra van szüksége ahhoz, hogy újra képesek legyenek tartani a szerveket. A születést követő 2-3 napon bőségesen ürül véres váladék (ún. lochia) a méhből, magával sodorva a méh elhalt nyálkahártyáját is. A véres váladék gyengébb formában három hétig fennmarad. Egy hónappal a szülés után kevés mentruációs vér is megjelenhet. Az igazi ciklus 6-8 héttel a szülés után, szoptató anyáknál még később tér vissza. Ovuláció történhet a menstruáció megjelenése előtt, így még a szoptató anya sem védett egy újabb terhességgel szemben.
Forrás: Család és Egészség