A nőgyógyászati szűrésekről
A szűrővizsgálatok célja, hogy a tünetmentes populációból kiszűrjük azokat, akik az adott betegségre nézve gyanúsak annak érdekében, hogy további célzott vizsgálatok elvégzését követően igazolhassuk a betegség fennállását (diagnózis) és ezt követően hatékony kezelésben részesíthessük őket.
Egyes betegségeknél a szűrés egyben diagnózist is jelenthet pl: magasvérnyomás betegség vérnyomásméréssel könnyen szűrhető, illetve bizonyos kritériumok alapján a diagnózis fel is állítható. Daganatos betegségek esetén, legyen az jó-, vagy rosszindulatú daganat, a diagnózis legtöbbször csak szövettani vizsgálatot követően állítható fel. A daganatok szűrővizsgálatát olyan vizsgálatok segítéségével végezzük (képalkotó, cytológiai, vagy laborvizsgálat) melyek kevéssé megterhelők és kockázatosak, valamint nagy tömegeken is elvégezhetők.
Magyarország különösen rossz helyen szerepel a daganatos megbetegedések okozta halálozási listákon, melynek hátterében számos egyéb tényezőn kívül jelentős szerepet játszik az is, hogy az emberek jelentős része nem jár rendszeresen rákszűrésre. Az emlő és a tüdőrák ma Magyarországon a nők daganatos betegség okozta halálozásának kb. 20-20%-áért, a nőgyógyászati daganatok a daganatos halálozás 15%-áért felelősek.
Daganatos betegségek esetén a szűrővizsgálat célja, hogy a betegséget még kialakulása előtt (rákmegelőző állapotban) vagy kezdeti stádiumban észleljük, amikor a kezelés és gyógyulás lehetőségei jók. Szűrővizsgálatot többek között akkor érdemes végezni, ha a kiszűrt állapot gyógyítható, de legalábbis jól kezelhető, az életminőség javítható, a túlélés meghosszabbítható. Egyes nőgyógyászati daganatok nagyon jól szűrhetők és gyógyíthatók rákmegelőző állapotban (pl: méhnyakrák) mások szűrése még nem kellően megoldott, nem tudunk megfelelően korai stádiumot felismerni (pl.: petefészekrák)
Szűrővizsgálatokkal kapcsolatos alapfogalmak:
Szenzitivitás: azt jelzi, hogy az adott vizsgálómódszer mennyire érzékeny
módszer, 100 beteg közül hányat lehet felismerni a módszer segítségével.
Specificitás: Azt jelzi, hogy az adott vizsgálat pozitív eredménye esetén mennyire biztos, hogy az adott betegség fennáll, vagyis 100 kiszűrt ember közül hány embernél igazolódik az adott betegség. Az ideális szűrővizsgálat magas szenzitivitású és specificitású, ugyanakkor itt hívnánk fel arra a figyelmet, hogy 100%-os szűrővizsgálati módszer sajnos nem létezik. Amennyiben a szűrővizsgálat negatív ez azt jelenti, hogy az adott módszerekkel a betegség nem volt kimutatható.
Álnegatív lelet: Bár a betegség fennáll a szűrővizsgálat nem mutatta ki.
Álpozitív lelet: Bár betegség nincs, a szűrővizsgálat mégis pozitív eredményt adott, vagyis a betegségre gyanús csoportba sorolt.
Sem az ál pozitivitás sem az ál negativitás nem kívánatos. Első esetben egészséges emberben keltünk feleslegesen betegségtudatot, szorongást, félelmet, felesleges vizsgálatoknak tesszük ki, egyben ezek kockázatainak és nem utolsó sorban okozunk felesleges kiadásokat. Álnegatív esetben pedig csődöt mond a szűrővizsgálat, mert a beteg egyént nem sikerült felismerni, ezzel hamis egészségtudatot keltünk benne és betegségét esetleg már csak későbbi stádiumban fogjuk észlelni, amikor már a kezelés lehetőségei csökkennek.
Szeméremtest rák
A szeméremtesten rosszindulatú daganat kialakulása viszonylag ritka. Leggyakoribb a hám eredetű daganat, mely jellemzően idős korban alakul ki, azonban fiatalokon sem ismeretlen a megjelenése. Fiatal korban a méhnyakrákhoz hasonlóan a sejtek rosszindulatú irányba történő átalakulásában a humán papillóma vírus (HPV) szerepe igazolható. Bizonyos sorvadással, gyulladással járó bőrbetegségek (Lichen, Kraurosis) kedveznek a szeméremtest rák kialakulásának, ezért ilyen bőrbetegségek esetén különös gonddal és rendszerességgel indokolt a szeméremtest bőrének vizsgálata. A szeméremtesten második leggyakoribb daganat a melanoma, mely kialakulhat festékes anyajegyekből, de ép bőrfelületről is. A daganatos sejtek a bőr festékanyagát a melanint tartalmazó melanocyták, ezért jellemzően sötét fekete daganatokról van szó. A melanoma rendkívül rosszindulatú daganat, gyógyulásra csak igen kezdeti stádiumban van reális esély.
Újonnan kialakult bőrkinövések, bőrelváltozások esetén, vagy amennyiben régóta meglévő anyajegyek méretében, színében, alakjában változás következik be, haladéktalanul jelentkezzen nőgyógyászati szakvizsgálatra! A nőgyógyász sokszor kéri bőrgyógyász véleményét is, indokolt esetben az elváltozás kimetszésére és szövettani vizsgálatára kerülhet sor.
Hüvelyrák
A hüvelyrák az egyik legritkábban előforduló nőgyógyászati daganat. Leggyakrabban a környező szervek, szeméremtest és méhnyak daganatai terjednek rá a hüvelyfalra, olykor áttétes eredetű. Valódi, a hüvelyben kialakuló daganat legtöbbször a HPV fertőzés talaján kialakuló laphámrák. Kialakulására fokozott a kockázat azon egyének esetén, akiknek korábban szintén HPV okozta méhnyak-, vagy szeméremtest rákjuk volt. Ilyenkor ugyan az a vírus mely korábban méhnyakrákot vagy szeméremtest rákot alakított ki, vezethet a hüvelyrák kialakulásához. A hüvely daganatos elváltozásának korai stádiumban való észlelése a lapocok segítségével végzett nőgyógyászati vizsgálat során is igen nehéz, a beteg figyelmét rendellenes hüvelyvérzés, vagy szokatlan tapintatú hüvelynyálkahártya hívhatja fel.
Méhnyakrák
A rendelkezésre álló adatok alapján a méhnyakrák leggyakrabban a 40 év feletti nőknél alakul ki, Magyarországon évente több mint 1000 új beteget fedeznek fel és kezelnek. A méhnyakrák korai felismerésére hatékony és mindeki számára elérhető módszerek állnak rendelkezésre, a kezelés lehetőségei a sebészi, a sugaras és a gyógyszeres terápia oldaláról maradéktalanul biztosítottak. Hazánkban a méhnyakrák szűrése megoldott, de sajnos a nők tekintélyes hányada nem él ezzel a lehetőséggel, részben ezért nem ismerik fel korai stádiumban a betegséget.
A méhnyakrák szűrése szempontjából a legfontosabb a rendszeres, évente végzett nőgyógyászati, illetve citológiai vizsgálat – rendszeres szexuális élet elkezdésétől (függetlenül a kortól!) folyamatosan! A 0. stádiumban felfedezett méhnyakrák túlélési aránya a kezelés után közel 100%!
Különösen fontos a szűrővizsgálatot elvégezni, ha az alábbi hajlamosító tényezők közül kettő vagy több fennáll:
- 18 éves kor előtti szexuális aktivitás
- a férfi partner gyakori szexuális partnercseréje
- többszöri szülés
- gyakori nőgyógyászati gyulladások
- egyes igazolt vírusbetegségek esetén (HIV, HPV, Herpesz genitalis)
- nem megfelelő szexuális higiéné
- családban előfordult méhnyakrák
- dohányzás
A méhnyakrák szűrés menete:
Nőgyógyászati vizsgálat során a méhszáj felületéről és a méhnyakból vattapálcával (a fültisztító pálcához hasonló eszközzel) váladékot veszünk, melyet egy üveglemezre kikenünk és azt mikroszkópos vizsgálatra küldjük.
Ezután ún. kolposcopos (a méhszáj és környezete nagy nagyítású), szemmel történő vizsgálata következik. Az eredményt a vizsgálat helyétől (kórház/rendelő) függően 1-5 hét múlva kapja meg a páciens.
Egy elvégzett vizsgálat 85-88% biztonsággal tudja kizárni a rákos megbetegedést, vagy az azt megelőző állapotokat. Ehhez hozzájárul a kolposcopos vizsgálat, melynek az érzékenysége 78-80%.
A két vizsgálat együttes alkalmazásával 95-98%-os biztonsággal kizárható a rosszinulatú elváltozás, illetve annak egy éven belüli előfordulási esélye.
Újdonság a méhnyakrák szűrésében!
Méhtestrák
A méhtestrák a méhtest nyálkahártyájából kiinduló rosszindulatú daganat. Míg a méhnyakrákok előfordulása hazánkban kismértékben, a fejlett országokban a szűrővizsgálatok kiterjesztése révén jelentősen csökkent az elmúlt 30-40 év folyamán, addig a méhtestrákok incidenciája kifejezetten növekedett.
A méhtestrákok kialakulása nem ismeretes, de az oestrogeneknek kiemelt szerepük van.
Hajlamosító tényezők
| elhízás | menstruáció korai kezdete |
| cukorbetegség | késői menopausa |
| magasvérnyomás | familiáris hajlam (Lynch II. syndroma) |
| meddőség | hosszantartó, kiegyensúlyozatlan oestrogen-hatás |
| cikluszavarok | komplex (adenomatosus) hyperplasia |
| korábbi sugárkezelés | tamoxifen kezelés |
| szív és érrendszeri betegségek |
Szűrés
A méhtestrák szűrésére széleskörűen alkalmazható módszer nem áll rendelkezésre. A méhnyakrák szűrésére alkalmazott kolpocytológiai vizsgálat a méhtestrákok szűrésében alacsony hatásfokú. A méhnyálkahártya vastagságának rendszeres ultrahangvizsgálata hasznos módszer a menopausában a fokozottan veszélyeztetettek ellenőrzésére, „szűrésére”.
Tünetek
Specifikus tünete nincs. A leggyakoribb panasz a rendellenes, gyakran csak pecsételő jellegű vérzés, amelynek erőssége a daganat kiterjedésével nincs összefüggésben, de általában korai megbetegedést jelez. A postmenopausában jelentkező vérzések hátterében az életkor előrehaladtával a méhtestrák lehetősége nő, ezért a vérzés eredetének a tisztázása feltétlenül szükséges, ami szakaszos méhkaparással és a kaparék szövettani vizsgálatával történik. Az esetek harmadában a vérzést különböző erősségű, gyakran bűzös, húslészerű folyás előzi meg. Fájdalom és fogyás már egy kiterjedt folyamat következménye. Elzáródott méhszáj esetén haematometra, később pyometra alakulhat ki, amely alhasi görcsöket, lázas állapotot eredményezhet.
Petefészekrák
Előfordulásuk az 50-60 éves korosztályban a leggyakoribb. A petefészekrák kialakulásának korai szakában nem okoz tüneteket. Ez a magyarázata annak, hogy a petefészekrák az esetek 70%-ban a betegség előrehaladott stádiumában kerül csak diagnosztizálásra, amikor a daganat már szétterjedt a hasüregben, tehát előrehaladott állapotban van. A petefészekrák előrehaladottabb szakában fellépő tünetek sem kórjelzők. Ilyen tünetek a hasi teltségérzés, étkezéskor a szokatlanul korán bekövetkező jóllakottság érzése, egyéb gyomor-bél panaszok, kismedence-táji fájdalmak. Nagyobbra növő daganat vagy hasűri szóródás esetén emellett vizeletürítési zavarok, gyakori vizelés, székrekedés és más, a növekvő daganat által okozott nyomási tünetek is előfordulnak. A hasűri szóródást kísérő hasűri folyadékgyülem megnövekedett hasűri nyomást okoz, következményesen köldöksérv kialakulása jelentkezhet.
A növekvő petefészek-daganat a petefészek megnagyobbodását eredményezi. Nőgyógyászati vizsgálat során a megnagyobbodott petefészek jól tapintható. Nem véletlen ezért, hogy a petefészek-daganatok túlnyomó többsége éppen ilyen, rendszerint más okból végzett nőgyógyászati vizsgálat során kerül felderítésre. Mindjárt meg kell azonban említeni, hogy megnagyobbodott petefészkek tapintása korántsem azonos a petefészekrák diagnózisával, hiszen jóindulatú daganatok is petefészek-megnagyobbodásához vezetnek, és mint említettük, a petefészek daganatok 80%-a nem rák, hanem jóindulatú daganat.
Amennyiben a nőgyógyászati vizsgálat során valamelyik petefészket vagy mindkettőt megnagyobbodottnak találják, vagy a kismedencében kóros szövettömeg jelenlétének gyanúja merül fel, vagy ha bármilyen más okból gyanakszanak petefészekrák esetleges jelenlétére, további kivizsgálásra van szükség. Ennek egyik legfontosabb része a kismedence ultrahangvizsgálata (color-Doppler áramlásméréssel kiegészítve), azonban az észlelt daganat jó- vagy rosszindulatú voltát biztonsággal ezzel a vizsgálattal sem lehet eldönteni.
A diagnózis tisztázásában segítséget nyújtó eszköz egy a beteg vérében megjelenő fehérje, a CA-125-nek nevezett antigén szintjének megemelkedése, mely tehát egy daganat jelenlétére utaló ún. tumormarker. Ennek a szintje az előrehaladott petefészekrákban szenvedők túlnyomó többségében (80%-ában) magas. A problémát az jelenti, hogy a petefészekrák korai stádiumában a betegek felénél e marker szérumszintje még nem emelkedik meg. A másik nehézséget pedig az okozza, hogy szintje emelkedett lehet bizonyos más, jóindulatú elváltozásokban is, például jóindulatú petefészek-ciszták egy részében is vagy endometriózisban.
Biztos diagnózis végül is csak a gyanúsnak vélt petefészekből vett szövetminta kórszövettani vizsgálata révén lehetséges.
Emlőrák
Az emlő rosszindulatú daganatainak gyakorisága évről évre nő, Magyarországon ma már a leggyakoribb női rák, évente 7500 új beteget fedeznek fel, és 2300 nő halálát okozza. Az esetek jelentős hányadában 50 éves kor felett fordul elő, de harminc éves kor után is megjelenhet.
Az emlőrák eredményes kezelése nagymértékben függ attól, hogy milyen korán kerül felfedezésre a daganat. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres önvizsgálat jelentőségét, és a szűrővizsgálatok (mammográfia) fontosságát. A korai stádiumban felismert daganat ugyanis jó eséllyel gyógyítható, elhanyagolt esetben viszont nagyon kicsi a gyógyulás valószínűsége
Hajlamosító tényezők
Azok a nők, akiknek a családjában előfordult mellrák, veszélyeztetettebbek, mint akiknek a családjában nem fordult elő. A genetikai háttér ezen esetekben a BRCA1 és a BRCA2 gének dominánsan átörökíthető mutációjára vezethető vissza. A genetikailag kódolt esetek jellemzően fiatal korban – 40 év alatt – fordulnak elő.
Az emlőrák további genetikai rizikófaktora a HER2 gén rendellenessége.
Kockázati tényezőt jelent, ha a menstruáció 12 évesnél fiatalabb korban kezdődött, ha a változókor 55 éves kor után jelentkezett, ha a nő soha nem szült, vagy első terhességét 30 éves kora felett hordta ki.
Tünetek
A legjellemzőbb tünet, hogy csomó tapintható az emlőben. Az esetek 80%-ában azonban ez nem jelent rosszindulatú elváltozást. A mellrák tüneteire általában jellemző, hogy a daganatos emlő alakja és mérete megváltozik. Az emlőből váladék távozhat. Ha a daganat bőrrel történő összekapaszkodása behúzódásokat okoz, az emlőbimbót befelé fordítja, és helyzetét úgy rögzíti. Később a bőr kifekélyesedik.
A fájdalom nem jellemző, korai szakaszban csak az esetek kb. 10%-ában jelentkezik. Legfontosabb az idegentest-érzés, a tapintható, jellegzetes szövettöbblet. A bőrfelszín egyenetlensége, behúzódása, kidudorodása, kifekélyesedése, és a duzzadt, kanyargós vénák megjelenése az emlőn szintén intő jelek.
Késői stádiumában a tüneteket főként az áttétek produkálják. A csontáttétek fájdalmas törésekkel járnak. A tüdő áttétei fokozódó légzési és keringési elégtelenséget váltanak ki. A tüdőbetegség előrehaladását fel-fellobbanó gyulladások, fertőzések siettetik.
Az emlő jóindulatú daganatai:
A fibroadenoma az emlő kötőszövetes daganata, amelyre jellemző, hogy alapjáról elmozdítható, kerekded, rugalmas, gumitapintatú, fájdalmatlan csomó. Egyszerű sebészi eltávolítása teljes gyógyulást eredményez.
A papilloma az emlő laphám eredetű, általában a tejelvezető csatornákból kiinduló jóindulatú daganata. Előfordulhat a rosszindulatú elfajulás is. Legjellegzetesebb tünete a “vérző emlőbimbó”.
A fibrocisztás emlőbetegség (“masztopátia”) nem valódi daganat. A peteérés elmaradása következtében, a szervezet egyoldalú ösztrogén terhelésének hatására kialakuló ciszták jellemzik, melyeket a kötőszövet felhalmozódása kísér. Az elváltozás rugalmas tapintatú, elmozdítható, többszörös, fájdalmas csomók formájában mutatkozik meg. Az esetek 2-3%-ában rákká fajulhat. Az emlőrákok 70%-a előzetesen fennálló masztopátia nyomán alakul ki.
Az emlő rosszindulatú daganatai:
Az emlőrák általában a mirigyekből (lobularis carcinoma) vagy a tejelvezető csatornákból (ductalis carcinoma) indul ki, mely kezdetben helyben nő, majd a nyirokerekbe és a vérkeringésbe betörve áttéteket adhat, leggyakrabban a hónalji, mellkasi, nyaki nyirokcsomókba, majd a tüdőkbe, májba, csontokba és az ellenoldali emlőbe.
A papilloma vírusos eredetű laphám-daganat.
Diagnózis
Az emlőrák felfedezésében az egyik legfontosabb módszer a mell rendszeres időközönként végzett önvizsgálata, melyet már fiatal korban el kell sajátítani. Ha az emlőn bármilyen elváltozás észlelhető, azt meg kell mutatni orvosnak. Az orvos először áttapintja az emlőket és a hónaljárkot, majd mammográfiát vagy ultrahang-vizsgálatot végez vagy végeztet.
A mammográfia az emlők röntgen vizsgálata, melynek során az emlőt két sugáráteresztő lemez közé szorítják és mindkét emlőről két felvételt készítenek, egyet felülről, egyet pedig oldalról. Amennyiben a vizsgálat során daganatra gyanúselváltozást ábrázolódik további vizsgálatok szükségesek. Ilyen az aspirációs biopszia, melynek segítségével 95%-os valószínűséggel megállapítható, hogy daganat milyen típusú.